Kedves Olvasó!
Te jó munkát végzel?
Ennek a kérdésnek nem az a lényege, hogy mi a foglalkozásod, mennyi a fizetésed vagy mennyire tűnsz nélkülözhetetlennek. „Van egy fontos jele annak, vajon jómunkát végez-e az ember. A jó munka közben jól érezzük magunkat. Kevés dolog olyan élvezetes az életben, mint amikor egy nehéz feladatra koncentrálunk, minden szakértelmünket felhasználva, tudva, mi a teendőnk. Ellentétben a közvélekedéssel, ezek a rendkívül élvezetes pillanatok – melyeket Csíkszentmihályi Mihály »áramlatélményeknek« nevez – gyakrabban fordulnak elő a munkavégzés során, mint a szabadidőnkben” – olvashatjuk a Jó munka – Amikor a kiválóság és az etika találkozik című könyvben, melyet Csíkszentmihályi Mihály, William Damon és Howard Gardner együtt jegyez.
Te bele tudsz feledkezni a munkádba? Képes vagy örülni neki? Elégedettséget érzel, ha az elvégzett feladataidra gondolsz?
Távol áll tőlem, hogy a munka hőseit keressem, vagy valamiféle rangsort állítsak a hivatásként vállalt feladatok között. Inkább önreflexióra hívlak ezekkel a kérdésekkel. Ugyanis az ember munkához való hozzáállásában leképeződik a világhoz és az önmagához való viszonya is. Mint az élet sok más területén, itt is gyakran megbomlott egyensúlyt láthatunk. A munkaalkoholizmus ugyanúgy szenvedéshez vezet, mint más függőség. A túlhajszoltság és a kiégés korjelenség. Hány meg hány embert látunk, aki évtizedekig építette makacs eltiporhatatlansággal a karrierjét, majd egyik napról a másikra pályát módosít, és sokszor valamilyen kétkezi munkát vállal. „Mert látom, hogy végre csináltam valamit. Látom, hogy ennek értelme van” – sorolják a legfőbb érveiket.
Megérkeztek a felnőttkorba azok a fiatalok is, akik okulva az előző generációk önkizsigerelésének hiábavalóságából szinte a másik végletet képviselik: sok pénzt akarnak keresni gyorsan, könnyedén. Sokuk számára a munka csak egy eszköz, valamiféle szükséges rossz, hiszen az élet máskor van, mintha munkaidőben csupán valami kényszerpályán vegetálnának.
És természetesen sokan vannak minden generációban, akik örömüket lelik a munkában. Az üzleti stratégiák kidolgozásában ugyanúgy, mint az emberek segítésében, a növénytermesztésben, az istállótakarításban vagy a tudományos kutatásban. Csíkszentmihályi Mihály a boldogság és a kreativitás egyik legismertebb nemzetközi kutatója, a flow-elmélet atyja említi a fizikai Nobel-díjas Albert Michelsonhoz fűződő anekdotát, miszerint a tudóst, aki egész életét a fénysebesség egyre pontosabb mérésének szentelte, idős korában megkérdezték, mi indította erre, és ő így válaszolt: „Nagyon jó szórakozás volt!”
Megvan-e bennünk az a kíváncsiság, ami arra sarkall, hogy ilyen elszánással vessük bele magunkat valamibe?
Ebben a lapszámban a flow hajtóerejét igyekeztünk tetten érni – a kíváncsiság, a kihívás elfogadása, a határátlépések eufóriája, a világ jobb hellyé tétele, a most megragadása, a jövő építése mind meghatározó tapasztalat azok életében, akik képesek teljes odaadással dolgozni. Talán ez a közös a szabadtüdős mélymerülő világbajnok, a pék, az alkalmazott matematikus, a műterem magányában alkotó képzőművész, a virrasztó költő, a parasztgazdaság tehenei között ganét hányó fotóművész munkájában. És az, hogy van legalább egy olyan céljuk, amely túlmutat saját magukon.
Ha a hasznos tudást keressük, azt, amire biztosan szükségünk lesz, akár cifra nyomorúságot, akár dicső fejlődést tartogat számunkra a jövő, akkor az örülni tudás bizonyosan az, amit érdemes elsajátítani. A jó munka egyik eszköze ennek. Ahogy évezredekkel ezelőtt a Tízparancsolatban megkaptunk minden tudást, ami abban segít, hogy épeszűek és éplelkűek maradjunk, úgy a jó munka örömét is tanulhatjuk a Szentírásból, hiszen a teremtéstörténet azt is elénk tárja, hogy Isten végignézett a saját munkáján, és látta, hogy az jó. A hetedik napon pedig megpihent. Talán az embernek sincs szüksége ennél bonyolultabb viszonyulásra a munkához.
Szeretettel,
Bonczidai Éva
főszerkesztő
